A retro számítógépek világa – Régi számítógépek

Hoztak hozzám egy Commodore 116-os gépet javításra. A gép egy igazi gyűjtői példány, nagyon szép állapotban van és a gyári doboz, illetve az összes kiegészítő is megvan hozzá. Az ilyen szép állapotban fennmaradt ritka gépeket nyilván nem napi használósnak tartja az ember, így csak nagyon ritkán vannak bekapcsolva. Viszont akkor működniük kell, ha eljön az az évi pár alkalom, amikor bekapcsolják őket.

Ez a konkrét példány black screen -es volt. Ha egy Commodore 16/Plus4/116 black screen -es akkor CPU vagy/és TED cserére lehet készülni látatlanban is, így én is erre készültem. A gép szétszedése után végig néztem az összes IC-t milyen forróak, illetve észrevettem, hogy az egyik IC orosz gyártmány.

Ezeket az orosz IC-ket a gusztusos barna tokozásukról lehet felismerni. Ha orosz IC-t látunk egy hibás Commodore gépben, akkor vegyük fel az ellenőrizendő alkatrészek listájára. Ugyanis nagyon gyakran ezek a hibásak. Én a CPU-val kezdtem. Az volt a legvalószínűbb jelölt. Elővettem egy plus/4 -es donort, amiből még semmi nem volt felhasználva és ennek a CPU-ját kivettem és beraktam a 116-os alaplapjába. A gép egyből elindult. Tehát megint a CPU volt a hibás.

Sajnos egyre nehezebb eredeti CPU-t szerezni ezekbe a gépekbe, így folyamatosan növekszik a donor gépeim száma, amiből semmi más nem volt felhasználva csak a CPU és a TED. Kicsit sajnálom ezeket a donor gépeket, mert gyakorlatilag 2db IC-ért beáldozom az egész gépet. A másik lehetőség az lenne, hogy ebay -ről veszek CPU-t, meg TED-et, de azokat is donor gépekből szedték ki. Szóval így legalább én tudom irányítani, hogy melyik gépeket áldozom be donornak. Nyilván a legrosszabb állapotban lévők jutnak erre a sorsa. Tehát visszatérve a Commodore 116-hoz. A másik kritikus kérdés a 116-osoknál, a billentyűzet. Ezt a gépet nem sokat használták, illetve nem is pincében/padláson tárolták, így minden gomb tökéletesen működik. Még végső tesztnek betöltöttem egy játékot, hogy a soros vonal és joy portok is tesztelve legyenek. Természetesen minden tökéletesen működött. Ennyi volt tehát a 116 -os javítása.

Még nem volt 1541-es floppy meghajtóm rolós lezáró mechanikával, így amint megláttam a kedven facebook csoportomban egy ilyen meghajtót hibásnak hirdetve, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Úgy kalkuláltam, hogy kis szerencsével a mechanika hibátlan lesz. Azt meg bármelyik 1541-es meghajtó házába be tudom majd építeni, még akkor is, ha a meghajtó többi része teljesen kuka. Az üzlet tehát megköttetett, és újabb meghajtóval bővült a gyűjtemény.

A készülék háza elégé koszos volt, így mielőtt bármilyen tesztelés elkezdhettem volna, gyorsan szétszedtem a meghajtót. Ha valami kívülről is nagyon piszkos, az belül sem lesz jobb. Nem is tévedtem. Belül is rengetek por és kosz fogadott. Viszont nem láttam víz és korrodációs nyomokat. Ez eddig biztató! Az egyértelműen látszott, hogy én ebbe bele nem teszek egy lemezt, amíg alaposan ki nem takarítom. Annak viszont nem volt akadálya, hogy bekapcsoljam a meghajtót megnézni, hogy mutat-e bármilyen életjelet. Így tehát tápkábel csatlakoztatása után, burkolatok nélkül, bekapcsoltam a meghajtót. Motor felpörgött, önteszt lefutott és a piros LED kialudt. Nocsak, eddig ez sokkal jobb, mint vártam. Az elektronikának nagy baja nem lehet, ha lefut az önteszt. Ennél jobban, ebben az állapotban nem lehetett tesztelni a meghajtót. Így aztán kikapcsoltam és elraktam a tápkábelt. Jöhetett a teljes szétszerelés és minden részegység alapos takarítása.

Az elektronikával kezdtem a sort. Én minden csatlakozót összejelölök, hogy még véletlenül se dugjam fel fordítva, ha majd összerakom. Így itt is ezzel kezdtem. Egy alkoholos filc tökéletes a feladatra. A panel igencsak poros és koszos volt, így a jól bevált víz+folyékony szappan kombinációval alaposan átsikáltam az egész lapot.

Majd alaposan leöblítettem a mosószert. Nem maradhat rajta semmi vegyszer! Sokan félnek vizet használni, pedig ha a mosás után azonnal megszárítják a lapot, akkor semmi baja nem lesz. Tehát a következő fázis a szárítás. Ezt én a kedvenc kivénhedt hőfokszabályzós hajszárítómmal végeztem, mely csak erre a feladatra van félrerakva. Ha valaki vizet használ panel mosásra, mint én, akkor egyetlen dolgot tartson szem előtt: Teljesen meg kell szárítani a panelt, mégpedig mosás után közvetlenül. Semmi víz nem maradhat rajta.

Tehát a panel már szép csillogó és újszerű kinézetet kapott. Jöhetett a mechanika. A mechanika tisztítását nem lehet megúszni anélkül, hogy a felét lebontanánk. Így tehát az előlapot levettem, a rolót is kiszereltem, illetve a komplett felső rugós mechanikát is leszereltem. A csavarok egy része lakkal van rögzítve, így kicsit nagyobb erő kell a csavarok oldásához. A fej sínjeihez, a fejhez, illetve a mechanika alsó felén a motorokhoz nem nyúltam. Ha ezek közül bármit leszerel az ember, akkor újra kell kalibrálni az egész mechanikát. Ehhez nem sok kedvem volt. Így ezek maradtak a helyükön. A műanyag előlapot és a műanyag rolót, a meghajtó külső műanyag burkolataival együtt alaposan elmostam és elraktam száradni. Itt nem kell haj-szárítózni, ezek csak műanyag elemek. Amíg a műanyagok száradtak, egy kis ecsettel és sűrített levegővel alaposan leporoltam a mechanikát és a leszerelt alkatrészeket. A portalanítás után a meghajtó feje egy komolyabb alkoholos tisztításon esett át.

Kezdett úgy kinézni a mechanika, ahogy anno kijött a gyárból. Viszont a tisztogatás közben észrevettem, hogy a mechanika egyik vezetékének a szigetelése több helyen meg van sérülve. Sajnos a műanyag szigetelésű kábelek így öregednek el. A szigetelés kis darabokban leválik. A probléma megoldását egy zsugorcső darab jelentette. Ezt szépen felhúztam a sérült kábelre, így újból védve lett a külvilág behatásaitól. Miután eléggé tisztának ítéltem a mechanikát, jöhetett a mechanikáról leszerelt alkatrészek visszaépítése. Próbáljunk meg mindent pontosan úgy vissza építeni ahogy eredetileg is voltak. A legtöbb probléma a LED diódának a rögzítésével volt az előlapon. Egy nőgyógyásznak is becsületére válna a feladat, annyira kevés a hely. Egyetlen részegység maradt, mégpedig a meghajtó fém váza, a transzformátorral és a hálózati csatlakozóval. Ezeket csak simán leporoltam és ellenőriztem, hogy minden kábel épp-e. A tisztítás ezzel be is fejeződött.

Jöhetett az első igazi teszt, immáron lemezzel. Összedugtam a meghajtó mechanikát az elektronikával és a tápegységgel, majd elővettem a teszt C64-emet és az 1541 teszt cartridge-ot. Bekapcsolás után szomorúan tapasztaltam, hogy az 1541 teszt program nem látja a meghajtót. Hmm… Elképzelhető, hogy a meghajtó ID-je 9-es? A teszt program fixen csak a 8-as meghajtót kezeli. Mivel a gép elején volt eredetileg egy 9-es matrica így volt erre esély. No nézzük csak a panelt… Az 1541 -esnél az ID váltáshoz jumpereket kell átvágni a panelen. Az én meghatómnál át is volt vágva az a jumper, ami a 8-as ID helyett 9-es ID-t állít be. Ezt jumpert tehát én szépen vissza forrasztottam a gyári 8-as ID-re. Jöhetett újra az 1541 teszt program. Máris látta a program a meghajtót, így le is tudtam futtatni a teszteket. Minden teszt sikeres volt, így tehát a meghajtót hibátlannak nyilvánítottam. Nem volt más hátra, mint mindent véglegesen vissza csavarozni a helyére és a komplett meghajtót elrakni egy pormentesen záródó szekrénybe. Hogy eredetileg is hibátlan volt-e, vagy csak a tisztítás javította meg? Ez már sosem fog kiderülni, mert túl koszosnak ítéltem ahhoz, hogy megérkezés után egyből lemezzel teszteljem.